Főmenü:
Megkérdeztük a pszichológust!
Ilyenkor, év elején, minden szülő, akinek iskolaköteles gyermeke van, elgondolkodik azon, hogy milyen iskolába írassa be gyermekét. Olyan életre szóló döntést kell hozniuk, ami nagyban befolyásolja majd mindannyiuk további sorsát. Nemcsak a környezet, az oktatás minősége fontos a számukra, hanem egyik nagy dilemmájuk, hogy milyen tannyelvű is legyen az az iskola, ahová kilenc éven keresztül ideje nagy részét tölteni fogja gyermekük. Hogy a döntés könnyebb legyen, közvetítjük Ágh Dávid pszichológus néhány gondolatát a témáról.
Anyanyelven innen és túl
Az anyanyelv mélyen belénk ivódik, olyannyira, hogy agyunkban nagyobb terület aktiválódik nyelvhasználatkor, mint a később elsajátított nyelvek esetében. Ebből is következik, hogy az anyanyelvi oktatás az ismeretszerzés leghatékonyabb módja, a pontos fogalomalkotás legtermészetesebb közvetítője. Mindemellett a magyar nyelv képszerű gondolkodásmódot kódol, tárgyszerű és konkrét képi hasonlatokra épülő kifejezésmód jellemzi (talán ezért került ki a magyarok közül aránylag oly sok Nobel díjas tudós).
Az anyanyelv az identitás alapköve. Az idegen tanítási nyelvű iskolába kerülő diák más kultúrába szocializálódik, távolodik a magyar közösségtől. Az is megeshet, hogy olyan behatások érik, amelyek a családban feszültséget gerjesztenek (gondoljunk csak a történelem más-
A hirtelen nyelvváltás megterhelő. A gyakorlat azt mutatja, hogy olyan gyermekek esetében, akiknél az iskolaérettség kérdéses, a tanulási problémák gyakrabban jelentkeznek a nekik idegen tannyelvű iskolában, mint az anyanyelvi oktatásban részesülőknél – ami arra utal, hogy az anyanyelvnek védő funkciója van, illetve, hogy a nyelvváltásból fakadó plusz teher kockázati tényező. Ezen túlmenően a neurotikus reakciók sem ritkák, mint pl. az éjszakai bevizelés, dadogás, körömrágás, szorongás.
Röviden, az anyanyelvi oktatás a gyermek érdeke, sikeres jövőjének megalapozása. Elgondolkodtatást serkentőnek, végszóként, Márai Sándor örökérvényű sorait szánom…
„...Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”-
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg...“
Ágh Dávid, pszichológus